Hibátlan szezon kezdet

Már napokkal az események előtt látszódott, hogy szombaton valószínűleg kialakulhatnak a szezon első komolyabb zivatarjai, ezért Csabával már 1 héttel korábban elkezdtük tervezni a szombati vadászatot. Mindennap nézegettük a szombati napra vonatkozó modelleket és péntek este ki is adtam az első konvektív előrejelzést szombatra, ami egész jól be is jött. Az események nagy része a vártaknak megfelelően alakult, mint területileg, mint pedig eseményileg azt kaptuk, amit vártunk.

Csaba és Beni délelőtt fél 10 körül indultak el Székesfehérvárról vonattal és fél 12 körül érkeztek Keszthelyre. Keszthelyen, a vasútállomáson találkoztunk. Megnéztük az aktuális műholdképeket és vetettünk egy pillantást a modellekre, amik egyre inkább Zalaegerszeget és környékét preferálták a leginkább, úgyhogy el is indultunk Zalaegerszegre.

Indulás előtt még Keszthelyen láttuk, ahogy a napsütés hatására magasra törő gomoly felhőket az erős szélnyírás szétnyírta. Zalaegerszegre érve láttuk, hogy egy közeli gomolyfelhő leküzdötte az erős szélnyírást és záporrá erősödött. Nagyjából Zalaszentgrót felett vonulhatott el. Egy gyönyörű, óriási pileus is kialakult.

Amíg Beni és én fotóztunk, videóztunk, addig Csaba felhívta Verát, aki korábban szintén ViharVonal tag volt és ő is csatlakozott hozzánk egy rövid időre. Megvártuk itt Verát és vele együtt indultunk keletebbre (ő külön kocsival jött), Sümeg irányába. Amikor már Pókaszepetk környékén jártunk, akkor szólt Csaba, hogy közelít felénk egy szupercella, úgyhogy vissza kellett indulnunk. Útközben Verával telefonon tartottuk a kapcsolatot. Vera mondott egy helyet, a zalaegerszegi tesztpálya mellett, ahol tudtunk egy-két képet lőni a közelgő fenevadról és a szinte földig érő falfelhőjéről.

Csaba ekkor gyorsan nézett térképen egy jó helyet, ahol aztán remekül, biztonságban végig tudtuk követni a szupercella elhaladását.

Először megijedtünk, hogy a kerítés miatt korlátozottak a látási viszonyok, de Csaba és Beni találtak egy rést a pajzson, amit áttörve gyönyörű panoráma tárult a szezonra és viharra kiéhezett viharvadászok számára. Itt megvártuk, ahogy a szörnyeteg eloson szépen, csendben mellettünk. Időközben az Országos Meteorológiai Szolgálat kiadta a narancs (2-es) riasztást a szupercella miatt. A legjobbkor, a legjobb helyen voltunk.

Még egy tuba szerű képződménnyel is megajándékozta, hogy ilyen türelmesen kivártuk a szezon első nagyobb felvonását:

Vera nagyjából ekkor távozott tőlünk, így 3-an maradtunk a cella megfigyelésére. A vihar elvonulása közben aztán megpillantottuk a jégsávot, ami a közeli településeken jelentős mennyiségű jeget okozott:

Fractus-okból sem volt hiány, néha egy-egy fractus tuba szerűen csüngött a zivatar körül:

Amikor távolabb ért a cella, akkor már a magasra törő üllője és a jégsáv pompájában gyönyörködhettünk, amit aztán a Nap is szépen megviágított:

Beni és Csaba ekkor egy újabb zivatart vettek észre Szentgotthárd környékén, amit el szerettünk volna kapni, ezért autóba ültünk és elindultunk Zalalövőre. Útközben újra terveztük a célt, mivel a cella közben kitért jobbra és szupercellává erősödött. Úgy döntöttünk, hogy Zalalövő helyett keresünk egy helyet Szlovéniában, ahol még közelebb tudunk férkőzni a fenevadhoz. Eléggé sietnünk kellett, hogy el tudjuk csípni a vihart, ugyanis elég távol voltunk a határtól és a cellák is gyorsan mozogtak, de szerencsénkre nem volt határellenőrzés és gyorsan tudtunk haladni. Szlovéniában, Sal település közelében sikerült találnunk egy pontot, hol remekül ráláttunk az izmosodó szörnyetegre. Ez volt a nap második szupercellája, amit elcsíptünk (és egyben második legerősebb is az országban).

Gyönyörű, látványosan kavargó peremfelhőt öltött. A csapadék zónája fokozatosan ránk húzódott, ezért kocsiba ültünk és vissza indultunk Magyarország felé. Egészen Bagodig végig szakadt az eső, úgyhogy csak lassan tudtunk haladni.

Bagodon találtunk egy repceföldet, majd megpillantottunk egy közeledő szupercellát. Ez volt a nap 3. szupercellája, amit sikerült elcsípnünk, azonban gyorsan leépült és mire közelebb ért volna, már elhalt. Azonban a napnyugta és a repce színei, valamint az egyre erősödő szivárvány együttese remekül színesítették egy tökéletes nap végét:

Ez volt a nap 3. szupercellája, ami sajnos gyorsan leépült:

És nap végére megérkezett a II-es csapat, akiknek egyik fele (Csilla, Dorina, Bence, Dávid és Dani) Orosházáról, míg a csapat másik fele (Eszti és Gábor) Budapestről indultak. Ők Zala vármegyének a déli, délnyugati részein álltak lesben, hogy megörökítsék a rájuk támadó szörnyetegeket. Erről egy másik blogbejegyzés is készül a II-es csapattól.

És a nap végi találkozóról csoportkép sem maradhatott el: