2017.06.06.

2017.06.06. Ezen a napon 2 csapattal is útnak indultunk, 2 irányba, mivel országosan egész jó helyzet nézett ki. Íme a beszámolók:

​

​

Már napokkal korábban sejtettük hogy mozgalmas lesz a keddi nap. A közeledő hidegfront előterében egyre instabilabbá vált a légkör. Az előzetes megtekintések alapján ugyan a nedvességgel egy icipici probléma volt alacsony szinteken, de a magasban ránk húzódó meleg nedves szállítószalag biztató volt. 5.-én azaz hétfőn egyeztetés a csapattal a haditervről, majd arra a következtetésre jutottunk hogy menjünk két autóval, két irányba. Az országos helyzetre való tekintettel ez tűnt a legoptimálisabb felállásnak. Újdonsült csapat tagunkkal, Czimbuli Zsoltival a Dunántúli helyzetet próbáltuk megfogni, míg Dávid és Eszti a Duna–Tisza közére koncentrált. Eljött a keddi nap. Egyre több reményt fűztünk a dolgok várható alakulásához. Zsolti már a reggeli órákban kocsiba pattant és irány Perkáta. További elemzést követően nem is mozdultunk, egészen délig. Délben újra megnéztük a friss adatokat, gyors ebéd aztán uccu neki. Perkáta és Dunaújváros közé ékelődtünk be egy dombtetőre, közben pedig a másik csapattal folyamatos konzultálás folyt. Alig múlt el egy óra amikor a délnyugati határnál erős konvekció indult be. Ekkor már lehetett sejteni, hogy konvekció fókuszpontja kialakult. Nem is kellett sokat várni rá, már a radar is alátámasztotta hogy ott bizony valami készülődik. Alig 1 óra alatt egy izmos multicellás rendszerré fejlődött, ami célba vette a Balaton keleti medencéjét. Nagy Lászlóval, csapatunk másik tagjával, ekkor már folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, hogy megyünk érte. 2 óra körül indultunk Enyingre, Lacinak a munkahelyéhez. Hamar le is értünk, miközben már tudtuk hogy az akarattyai magas partra kell felmennünk. Miután felvettük Lacit, azonnal repesztettünk Balatonakarattya felé. A radarkép egyre biztatóbb lett ahogy közeledtünk a célhoz. Ekkor már pár izmos lecsapó villámot is láttunk a horizonton, és tudtuk hogy megvan a fenevad, miközben megérkeztünk. A kocsiból kiszállva gyönyörű látvány fogadott minket. Több zivatar is ott fejlődött az orrunk előtt, és a távolban egy peremfelhőt pillantottunk meg. A lecsapó villámok egyfolytában cikáztak, mi pedig az adrenalintól hajtva a viharra koncentráltunk. A peremfelhő közben egyre határozottabb struktúrát vett fel, és már elkezdte sejtetni hogy nem egy mezei zivatarocskával van dolgunk. Miközben közeledett, a lecsapó villámok egyre hangosabbak, fényesebbek és persze látványosabbak voltak. Tovább folytatva a dokumentációt egyszer csak megjelent egy fractus a peremfelhő alatt. Nagyon gyorsan szívta fel magába a nedvességet és már-már egy falfelhőre emlékeztetett bennünket. Rövid időn belül megérkezett a kifutószél is,viharos 80km/h feletti lökésekkel, port, faágakat hozva magával, mi pedig dacoltunk a viharral. Hamarosan eleredt az eső is, és gyorsan bepattantunk a kocsiba. Rövid konzultációt követően, arra jutottunk hogy próbáljunk elé vágni a viharnak. Sajnos ez a próbálkozásunk már nem sikerült. A vihar nagyon gyorsan haladt és a zuhogó esőben nem tudtunk vele lépést tartani. Mindenesetre gyönyörű látvánnyal és nagyszerű élményekkel megrakodva tértünk haza.

Papp Péter / képzett viharvadász
Nagy László
Czimbuli Zsolt